Gyakran látom a közösségi médiában, hogy többen a hosszú vagy relatíve hosszú futásokat könnyű futásnak aposztrofálják, csupán azért, mert alacsony, 1-2 es zónájú intenzitáson végezték el az edzést. Ezekben a bejegyzésekben van egy komoly fogalmi tévedés, mert a futás nehézsége nemcsak az intenzitás függvénye, vagyis önmagában egy futás nem lesz attól könnyű, hogy alacsony intenzitáson végezzük.
A futás nehézsége alapvetően az intenzitás valamint az edzés terjedelmének szorzatából tevődik össze. Vagyis ha valaki alacsony intenzitáson végez el egy nagyon hosszú edzést, akkor neki igenis nehéz futása volt. A futás nagyon nagy mechanikus terheléssel járó mozgásforma, így még alacsony intenzitáson is nagyon nehéz órákat eltölteni vele, mert az edzés során jelentős szöveti irritáció lép fel. Fordítva is igaz a helyzet: ha végzünk egy magas intenzitású, de rövid terjedelmű edzést – például repülő futásokat – akkor az egy könnyű edzés lesz, mert a terjedelem egyáltalán nem limitál bennünket.
A szorzatban van két változó, és mindkét változó edzhető, így természetesen az is egyéni, hogy kinek mit jelent a magas intenzitás, vagy a nagy terjedelem. Mindezek függvényében sok futóedző egy 1-10-ig terjedő, úgynevezett RPE-skálán értékeli ki a tanítványaival az edzést, ahol az 1 a szuperkönnyű, a 10 pedig a szupernehéz edzést jelenti. Az RPE a Rate of Perceived Exertion angol kifejezés rövidítése, ami magyarul az észlelt erőfeszítés mértékét vagy a szubjektív terhelési érzetet jfelenti. Hogy melyik oldalról fogod meg a kérdést, azt neked kell eldönteni, de a lényeg, hogy ne értékelj alul egy nagy terjedelmű futást csak azért mert alacsony intenzitású volt, illetve ne értékelj túl egy rövid, de intenzív futást sem, aminek mondjuk csak frissítő, felpörgető hatása volt.
Torzsa Lajos futóedző